Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.)

A fehér akác, Robinia pseudacacia L. a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába sorolható, a Robinia nemzetségbe. A Robinia nemzetség 10 fafajra és cserjére terjed ki, fehér vagy rózsaszín virágokkal. melyeknek intenzív, jellegzetes, édes aromájuk van.

A fehér akác 30 m magasra is megnő, törzse dúsan elágazó, kérge jellegzetes szürkésbarna, hálózatosan repedezett. Levelei páratlanul szárnyaltak, levélkéi ép szélűek. A virágok fehérek, pillangósvirágok, 10-15 cm hosszú, függő virágzatokat alkotnak és ehetők, magas tápanyagértékekkel. Termése öt-tíz centiméter hosszú csupasz, vörösesbarna hüvely, mérgező magjai vese alakúak.

A fehér akácot sokan igazi magyar faként tartják számon, gondoljunk csak az „Akácos útra”. Valójában Észak-Amerikából származik, ahol az Appalache-hegységben és az Ozark-platón él. Európába – a monda szerint – Jean Robin, párizsi udvari főkertész hozta 1601-ben. Az biztos, hogy tudományos nevét (Robinia) róla kapta. A párizsi növénykertben ma is látható egy vasabroncsokkal megerősített öreg akácfát, az tartják az Robin akácfája.

Az Robinia pseudoacacia L. kémiai összetételének vizsgálata kimutatta, hogy a virágok fehérjékben és nyomelemekben gazdagok, amelyek felhasználhatók élelmiszerek adalékanyagaként. Virágai tartalmaznak egy fontos bioaktív vegyületet is, az úgynevezett robinint, amelynek gyógyászati hatását tudományosan is igazolták. A akácvirágokban fő bioaktív komponensek közé tartoznak a flavonoidok, fenolok, aszkorbinsav stb. 2000-ben öt flavonoidot, köztük akaciint, szekundiflorolt, mukronulatolt, izomukronulatolt és izoveztitolt izoláltak az akác etanolos kivonataiból, aktivitásvezérelt frakcionálás után.

Gyógyhatása

A fehér akác virágait a hagyományos orvoslásban vízhajtóként, görcsoldóként, nyugtatóiként és kolagóg szerként használják, melyek enyhítik a vesék és az epeutak gyulladását.

A népi gyógyászatban használták az akácvirág kérget is, ami hasonló hatással rendelkezik, mint a virág.

A virágokből készített tea jó köhögéscsillapító, enyhe vízhajtó. Mivel igen aromás, ízjavítónak is keverhetjük más teákba. Emésztőrendszerre gyakorolt hatásai közül kiemelkedik, hogy megakadályozza a túlzott gyomorsavképződést. Keserűanyagai tartalma miatt étvágyjavító hatású, de enyhe hashajtó hatással is rendelkezik.

Az akác különböző részei széles körben alkalmazhatók különböző területeken. Virágait meg lehet enni, és sütemények készítésére is használják.

Kutatások sora támogatja a fehér akác ehető virágainak funkcionális táplálékként való fogyasztását és természetes antioxidánsok forrásként történő felhasználását az élelmiszeriparban.

Figyelmeztetés:

A virágok kivételével a teljes növény mérgező (virágszár, levél, kéreg), ezért a virágokat a fürtökről lefosztva kell felhasználni!

Referencia

1. Hegi G. (1924), Illustrierte Flora von Mittel Europa. Bd. IV/3, Lehmanns, Munchen.
2. Tutin T., Heywood V., Burges N., Moore D., Valentine D., Walters S., Webb D. (1968), Flora European, University Press, Cambridge.
3. Pietta P., Simonetti P., Mauri P. (1998), Antioxidant activity of selected medicinal plants, Journal of Agricultural and Food Chemistry, 46, pp. 4487–4490.
4. Strzelecka H., Kowalski J. (2000), The Encyclopedia of Herbs and Herbalism,PWN, Warszawa.
5. Robards K., Prenzler P., Tucker G., Swatsitang P., Glover W. (1999), Phenolic compounds and their role in oxidative processes in fruits, Food Chemistry, 66, pp. 401–436.
6. Song Y., Luo J., Xie H. (1992), Study on the chemical composition of Robinia pseudoacacia flowers, Chemistry and Industry of Forest Products, pp. 1–4.
7. Kandem D., Gruber K., Barkman T., Gage D. (1994), Characterization of black locust floral fragrance, Journal of Essential Oil Research, 6, pp. 199–200.
8. Xie J., Sun B., Yu M. (2006), Constituents of top fragrance from fresh flowers of Robinia Pseudoacacia L. occurring in China, Flavour and Fragrance Journal, 21, pp. 798–800.
9. Jing L., Qiu H., Yang L., Liu M., Gao Z. (2002), Nutrition in the Pagoda flower (in Chinese), Chinese Journal Spectroscopy. Lab.,19, pp. 36–38.
10. Li Y., Chu Z., Zhai Y., Kang T. (2011), Preparation technique of total flavone of Robinia pseudoacacia (in Chinese), Journal of Liaoning University. TCM, 13, pp. 87–88.
11. Wang X., Tang L., Zhao L., Luan Y., Zhang Z. (2010), Determination of polyphenols in flowers of R. pseudoacacia L. by Folin–Ciocâlteu method (in Chinese), Food Drug, 12, pp. 332–334.
12. Wang X., Tang L., Zhao L. (2011), Optimization of ultrasound–assisted extraction of phenolic compounds from R. pseudoacacia L. flowers by response surface methodology, Food Science., 32, pp. 66–40.
13. Giet C., Ziegler H. (1980), Distribution of carbohydrate–binding proteins in different tissues of Robinia pseudoacacia L., Biochemie und Physiologie der Pflanzen, 175, pp. 58–66.
14. Tian F., McLaughlin J. (2000), Bioactive flavonoids from the black locust tree, Robinia pseudoacacia, Pharmaceutical Biology, 38, pp. 229–334.
15. Vinson J., Hao Y., Su X., Zubik L. (1998), Phenol antioxidant quantity and quality in foods: vegetables, Journal of Agricultural and Food Chemistry, 46, pp. 3630–3634.